csodásan telt a múlt hétvége, természetesen képzeljünk ide idézőjelet.
péntek este, mikor hazaértem, már hullámokban görcsölt a bal vesém, kapartam a falat. felhívtuk az ügyeletet, mondták, be kéne menni vagy oda, vagy a nőgyógyászatra. akkor kezdett múlni, ám a lázam ment szépen fölfele. sikerült nagy nehezen elaludnom, na, nézzük, reggelre hogy leszek.
mikor felébredtem, úgy tűnt nem vészes. aztán szépen-lassan kezdett megint rosszabbodni. olyannyira, hogy azon kaptam magam, hogy négykézláb vonaglom az ágyban, annyira fáj. akkor mondtam, irány a sürgősségi.
bementünk, megkaptam, hogy inkább a nőgyógyászatra kellett volna mennem, de ha már itt vagyok, megvizsgálnak. fura kis dokinő volt, nálam 1-2 évvel lehet idősebb. elmesélte, hogy a húga most szült, és ő milyen érzékeny dolog a terhesség emiatt, meg hogy a párkapcsolata döglődik a sok ügyelet miatt meg ilyesmi. vettek vért, bent hagyták a branült, mondván, ki tudja, milyen dolgokat kell még belém injektálni. irány az ultrahang.
ahhoz képest, hogy vesetájékon fájtam, kapásból a májammal kezdte a doki. miután 5 perces levegővisszatartási ciklusokkal fullasztott, megállapította, hogy van egy elváltozás a májamon. fasza. kérdeztem, hogy ettől fáj a derekam? azongya, nem, csak jó ha tudok róla. de egyelőre úgysem tudok semmit csinálni, mivel a terhesség alatt nem tudnak több vizsgálatot elvégezni. utána persze megnézte a többit is, a vesémmel, gyerekkel minden rendben.
visszamentem az agyonhajszolt sürgősségi dokihoz, aki felírt antibiotikumot a húgyúti fertőzésemre, elmesélte, hogy van valami a májamon, meg hogy odaszól a nőgyógyászatra, hogy megyek, mert akkor lesz nyugodt, ha egy nődoki is megnéz.
át is mentünk, a portán mondom, hogy x doktornő vár, elméletileg. meg is jött a doki, megvizsgált, csinált ultrahangot is, majd az alábbiak történtek:
- széttépte a két receptet amit a másik doki felírt;
- írt egy olyan antibiotikumot, ami terhesség alatt is szedhető;
- igyak 3 liter vizet naponta;
- pihenjek sokat;
- a sürgősségin az a "mégafenekénatojáshéj" doki meg a hasonszőrű helyettese: nem szabad hallgatni rájuk, és bármi van a jövőben, első utam a nőgyógyászatra vezessen.
szerencsére a papírt csak otthon olvastam el. ez volt rajta: fenyegető vetélés. még leírni is szörnyű.
estére már jobban voltam, vasárnapra meg teljesen jól. hálistennek.
2008.12.17.
Utolsó kommentek