egy zűrös űrlány újabb kalandjai

sajnos csak pontokba szedve, mert erre van időm és energiám:

1. munkatárs1: nem szeretem a "névtelen" kommenteket, nem fair dolog.
2. a sztori előzményét, amit az előző bejegyzésben írtam, négyen ismerjük. ketten nem voltak itt, amikor a beszélgetés zajlott. akkor ki ferdít? olyan, aki nem ismeri a részleteket, vagy aki ismeri?
3. sajnálom, ha megbántottam olyat, akinek semmi köze ehhez az egészhez.
4. sajnálom azt is, hogy azok után, hogy leírtam, mit éreztem és milyen érzelmi állapotban vagyok, a komment nem javított a helyzeten. pedig biztos ez volt a szándéka.
5. azért is töröltem ki mindent, mert nem akarom ezen idegesíteni magam többé. állítólag nem tesz jót az állapotosoknak.
6. és búcsúzom a blogtól is, máshol újrakezdem. még jó, hogy nem szerettem meg annyira.
7. érdeklődni az újról a privát elérhetőségeimen lehet. és kérem, ne sértődjön meg az, akinek nem adom meg.

még nem is jegyeztem le, mit hozott a Jézuska (kariaji, csak Bögrének :))

szóval kaptam/tunk a családtól összedobva egy mosogatógépet, így csatlakozom egy barátnőmhöz: megvan a második szerelmem. kaptam még evőeszköz készletet, legyen mit mosogatni. kaptunk apáéktól pénzt, azt már előre el is költöttem, vettem az emeletre állat szép narancssárga függönyöket, olyan fényes, drága fajta, a kék-sárga bótból. volt még két pizsi, meg amire nagyon régen vágytam: levendulás antistressz fújó, olyan, amivel Rozi szokta mindig befújni a párnámat, amikor nála alszom, és olyankor gyorsan elszunnyadok, és nagyon nyugodt is az álmom. meg még kaptam/tunk egy kertészkedős könyvet, olyan, hogy melyik hónapban miket kell csinálni, meg egy állatos-növényeset, amiben benne van Közép-Európa összes állata-növénye. meg még apróságokat, kávékat, meg arcápolós cuccokat, meg még egy könyvet a kedvestől. vagyis nem könyv, hanem olyan napló féle, de még nem írtam bele semmit. arra gondoltam, hogy egyelőre, amíg gyakorolom a z olvasható szépírást, addig beleragasztgatom a blogom bejegyzéseit. meg apáéktól még kaptam egy jó nagy bundát, amit minden bizonnyal egy évben egyszer fogok felvenni, amikor a karácsonyi bálba megyek szépruhában, mert pont ahhoz illik. meg még egy szőnyeget is, ami inkább ágytakarónak passzol. fú, ennyi mindent. nem is gondoltam volna.

nincs kedvem címeket adni, meg ilyen hülyeségeken gondolkodni. a napjaim változatos egyhangúsággal telnek, mindegyikre jut valami. a kávézólány mostanában gyümölcslevezőlány, aki a szabadidejét alvással, olvasással, tévézéssel tölti. csupa magányos sport. de nem vagyok magányos, inkább begubózom. ebben a hülye hidegben sehova nincs kedvem menni, pedig holnapra van egy-két elintéznivalóm. ja, és szombaton voltam a barinőmmel vásizni, vettem pár szupcsi nacit meg pulcsit. :) istenem, meg is halnék, ha tényleg így beszélnénk mindannyian.

kezdem megérteni, hogy a csaj, akivel lakot cseréltünk, miért sürgette a tranzakciót. hát, én se szültem volna ebbe a házba ilyen állapotban gyereket. mármint a ház állapotára gondolok. konkrétan bazi hideg van. mindkét kályhával fűtünk, így az emeleti kisszobákban (azok között van az egyik kályha) tök meleg van, de sem a galériát nem fűti föl, sem a lenti kályha a nappalit. szerencsére van hőmérőnk, tudjuk sokkol(tat)ni magunkat a számokkal. ja, és a konyhában, fürdőszobában semmi fűtés. hogy lehettek ennyire balf...ok???? elmondom, mire gondolok. a nappaliba beépítettek egy bazi nagy kályhát, ami a konyha és a nappali közös falán van. így a konyha egyik falát melegíti a kályha, vagyis azt az egyetlen falat, hova befér egy plafonig polc, amire azokat a dolgokat pakolom, amit az emberek a kamrába meg a szekrényekbe szoktak tenni. mert hát a szekrényeim tele vannak az edényekkel, a pincébe meg nem viszek le kajadolgokat (konzervek meg ilyenek), a fene fog leszaladgálni értük. a másik, hogy ezzel meg lett akadályozva, hogy ezt a hatalmas konyhát bővítsük, mondjuk kiszedjük a falat, és amerikaiasítsuk a konyhát. mert ott a kályha. a fürdőszobát, ami méretileg nem igényem, hogy nagy legyen, na azt viszont tudnánk bővíteni.

szóval fázunk. ezért idén, amilyen hamar csak lehet, le kell szigetelnünk kívülről a házat. ha meg kellene becsülni, mennyi, akkor azt mondanám, sok. végülis semmi pénzünk, így bármennyi sok. na és az is kérésem még, hogy olyan fűtési rendszert építsünk ki, ami 1. egy helyen kell fűteni, nem kettő, vagyis kazános megoldás, 2. az egész házat egyenletesen fűti, vagyis radiátoros megoldás. ezek mellett a nyílászárókat is meg kell csinálni. lecserélni nem lesz pénzünk, mert az bazi sok, így valószínűleg meg kell csiszolgatni őket, meg körbeszigetelni, esetleg az üveget hőszigetelőre cseréljük. ezután le kell cserélnünk a bejárati ajtót. mivel kétszárnyú, és most pont felesben van, ez így sz@r. úgy akarjuk, hogy 1/3 fix legyen, és a 2/3-a a nyíló. vagyis a fix sem igazán fix, de az csak nyitható, ha nem férünk be. emiatt persze méretre kell gyártatni, vagyis nem lesz olcsó. utána az összes falat le kell kezelni belülről, mert mintha csak homokból állna, meg az összes élt meg kell csinálni, olyan fém éleket kell beépíteni, vagy mit. utána már csak a festés van hátra, illetve a nappali és a fönti két szoba parkettázása. szép évünk lesz.

ja, és a kedves szeretne valami alternatív fűtési lehetőséget, mivel nálunk gáz nincs (lassan máshol sem), meg hát a föld meg a nap enegriája ingyér' van.

ezennel felhívom a tisztelt olvasóközönség figyelmét, hogy önkéntes házépítő/renováló/bográcskavaró/fröccskeverő tavaszi/nyári munkára jelentkezni lehet, a jelentkezés magába foglalja a motivációt is, így ezt külön levélben jelezni nem szükséges. fényképes önéletrajztól eltekintünk, ha semmihez nem értesz, a zenegép kezelése is menni fog.

...mindenki megtudja.

a kedves: épp a szülinapja volt, gondoltam, mikor máskor csináljam meg a tesztet. megvegyészkedtem, nézem, nézem, nem látok csíkot. na ne már. szóltam neki, ugyan jöjjön már, lát-e csíkot. hááááát... este megint vettem egy tesztet, hátha valamit nem jól csináltam, vagy nem volt jó a teszt. megcsináltam azt is. nézzük, nézzük. szerinted van csík? hááááááát.... és akkor következő csütörtökön elmentem a dokihoz.

anya: szentestén akartuk elmondani a két nagymamának, méghozzá jól megkomponálva. a kedves csinált egy olyat, hogy vettünk két kinyithatós képeslapot, nagyon szép szöveggel, és az ultrahangfotó másolatát beleragasztottuk. ehhez képest anyósom nem jött át szentestézni, de anyának azért odaadtuk a képeslapot. kinyitotta, első reakciója az volt: tudtam! éreztem! aztán felpattant, átment a szoba másik végébe, sírdogált egy picit, utána visszajött és jól kifaggatott. :)

anyós, sógorék: másnap, ajándékozás. kedves átadja anyukájának az ajándékot, majd a képeslapot az alábbi szöveggel: és még egy kis csöppség. na, ezen anya megint elpityeredett, ám anyósom nem látta mit kapott, mert nem volt nála szemüveg. ellenben a sógorom meglátta, felugrott, összevissza ölelgetett meg puszilgatott, a felesége nemkülönben. volt nagy örömködés. :)

apa: beszéltünk 23-án telefonon, hogy mikor megyünk hozzájuk karácsonyozni. elpötyögtette, hogy lesz valami meglepetése. na, ilyen sem szokott lenni, el is kezdtem faggatni. nem akarta elárulni, mivel is vághattam volna jobban vissza, mint hogy nekem is lesz egy meglepetésem. erre ő: juhhhhhhhhéjjj, unokám lesz???? erre már nem nagyon tudtam mit mondani, úgyhogy mondtam neki, türelem. így a fa alatt már nem volt ováció, csak láttam az arcán a ragyogást. elég volt. :)

keresztanyámék, nagymamám: karácsony második napja, helyszín: keresztanyáméknál. na ott már nem tupíroztuk agyon a dolgot, anya előkapta a képeslapját, odaadtuk mamának, hogy hát dédnagymama lesz. ő is meg keresztanyám is majdnemsírtak, keresztapám nem bírja az ilyesmit, tehát ő attól is rosszul lett, hogy meglátta messziről az ultrahang képet.

egyéb család: másnap még elmondtuk anya keresztszüleinek meg unokatesóméknak (nagymamám nem bírt magával, és elmondta, hogy jön a dédibaba - új fogalom :))

szóval mindenki örül. :)

2008. 01. 09.

csütörtökön megint voltam dokinál, előadtam a hétvégi kalandom a sürgősségin. megnyugtatott, hogy minden rendben, és hogy ő is ezt a gyógyszert adta volna. utána megint ultrahang. hallottam a szívverését. :)

megemlítettem, hogy annyira nem dobnak fel ezek az egész napos (igen, nemcsak reggeli...) émelygések. erre elmesélte, hogy az émelygésért az a hormon felelős, amelyik vigyáz a gyerekre, így akik hányósak, gyomorforgósak, általában kisebb arányban vetélnek el. hogy ez most megnyugtatás akart lenni, vagy tényleg így van, nemtom, de próbálok pozitívan hozzáállni. a cigifüsttől igencsak kavarog a gyomrom, egyébként csak úgy magától, vagyis mást nem figyeltem meg, ami kiváltaná. állítólag a 12. héttől elmúlik, most, a 7. héten kicsit soknak tűnik a cirka 5 hét, amit még végigémelygek.

tegnap reggel vért is vettek, szintén a cég által finanszírozott magánkórházban, vagyis ugyanott, ahol dokinál is voltam. szóval a lényeg, hogy Lili mondta, hogy szerinte menjek csak a fehérvári kórházba laborba, mert az reggel úgyis útbaesik, mondom, jó nekem ez a pesti, a munkahlytől nincs messze, pár perc alatt ott vagyok reggel. na így is volt, kábé fél percet vártam, levették a vért. mondja a nő, hogy másnapra megvan az eredmény, kivéve a toxoplazma (vagy mi, a macska miatt akartam ezt megcsináltatni), az olyan 5-7 munkanap, meg most ünnepek meg minden, nem tudja, mikorra lesz eredmény. adjak a recepción e-mail címet, írnak, ha megvan az eredmény. oké. erre tegnap délután kettőkor kapok egy e-mailt a kórháztól, becsatolva a vérvétel ÖSSZES eredménye. le a kalappal. tudjátok mikor megyek én állami laborba. ez ingyen van, nem foglalom a helyet azoktól, akik csak oda tudnak menni, úgyhogy amíg lehet, kihasználom.

este voltam Liviéknél, kaptam tőle néhány ruhát, töbek között két kismamanadrágot, mert egyre kényelmetlenebbek a nadrágjaim. bár ezek még nagyon nagyok. szerintem csak tavasszal lesznek jók, akkor meg már lehet hogy melegem lesz bennük, így mindenképpen kell majd vennem pár dolgot.

már csak négy nap, és elmondjuk anyának meg anyósomnak a dolgot. kíváncsi vagyok, mit fognak szólni. anya már évek óta mondogatja, hogy szeretne unokát, ja és apa is megbolondult az utóbbi időben. :)

2008.12.20.

most nézem, milyen régen írtam. pedig van ám történés, csak annyi minden, hogy követni is nehéz.

karácsony: leszervezve a program, ajándékok 70%-ban megvannak, három ki van találva, csak be kell szerezni, meg egyen még gondolkodom. menüt megterveztem, vásárolni kell "csak"... a fát is kitaláltuk, milyen legyen, kérdés, mikor vesszük meg. ha túl sokáig halogatjuk, félő, hogy már nem lesz szép, sőt, olyat is láttunk már, hogy az utolsó pillanatban egységáron tízezer a fa, mindegy, milyen. vagyis inkább csenevész. ha korábban vesszük meg, akkor meg lehet, hogy drága. na majd meglátjuk.

már nem akarok dolgozni, otthon akarok lenni, aludni akarok. nem voltam idén szabin. folyamatosan fáradt vagyok és aludnék. se takarítani nincs kedvem, se az ajándékokat csinálni, de még filmet nézni sem. kimozdulni bárhova meg pláne.

holnap este karácsonyi vacsora Istivel, olyan bál féle, a cége szervezi. egyetlen porcikám sem kívánkozik. ja, előtte dokihoz megyek, a kettő között meg fodrászhoz. mindezt Pesten, a békávésztrájk kellős közepén. kicsit asszem ordítani tudnék, ha nem menne szét a fejem amúgy is.

olyan keveset találkozom mostanában barátokkal. hiányoztok.

megint egy esemény. tegnap kaptam két kismamanadrágot Edit barátnőmtől. este felpróbáltam, az egyik teljesen hordható, a másik rövid ugyan, de otthonra jó lesz. ahogy felvettem, látom ám, hogy olyan fura benne a hasam. hát igen. asszem elkezdett látszani. :)

ma is érzem én, hogy már egyáltalán nem tudom behúzni, úgyhogy nem is próbálkozom. csak takargatom még, mert hát ez még nem publikus.

2008.12.17.

csodásan telt a múlt hétvége, természetesen képzeljünk ide idézőjelet.

péntek este, mikor hazaértem, már hullámokban görcsölt a bal vesém, kapartam a falat. felhívtuk az ügyeletet, mondták, be kéne menni vagy oda, vagy a nőgyógyászatra. akkor kezdett múlni, ám a lázam ment szépen fölfele. sikerült nagy nehezen elaludnom, na, nézzük, reggelre hogy leszek.

mikor felébredtem, úgy tűnt nem vészes. aztán szépen-lassan kezdett megint rosszabbodni. olyannyira, hogy azon kaptam magam, hogy négykézláb vonaglom az ágyban, annyira fáj. akkor mondtam, irány a sürgősségi.

bementünk, megkaptam, hogy inkább a nőgyógyászatra kellett volna mennem, de ha már itt vagyok, megvizsgálnak. fura kis dokinő volt, nálam 1-2 évvel lehet idősebb. elmesélte, hogy a húga most szült, és ő milyen érzékeny dolog a terhesség emiatt, meg hogy a párkapcsolata döglődik a sok ügyelet miatt meg ilyesmi. vettek vért, bent hagyták a branült, mondván, ki tudja, milyen dolgokat kell még belém injektálni. irány az ultrahang.

ahhoz képest, hogy vesetájékon fájtam, kapásból a májammal kezdte a doki. miután 5 perces levegővisszatartási ciklusokkal fullasztott, megállapította, hogy van egy elváltozás a májamon. fasza. kérdeztem, hogy ettől fáj a derekam? azongya, nem, csak jó ha tudok róla. de egyelőre úgysem tudok semmit csinálni, mivel a terhesség alatt nem tudnak több vizsgálatot elvégezni. utána persze megnézte a többit is, a vesémmel, gyerekkel minden rendben.

visszamentem az agyonhajszolt sürgősségi dokihoz, aki felírt antibiotikumot a húgyúti fertőzésemre, elmesélte, hogy van valami a májamon, meg hogy odaszól a nőgyógyászatra, hogy megyek, mert akkor lesz nyugodt, ha egy nődoki is megnéz.

át is mentünk, a portán mondom, hogy x doktornő vár, elméletileg. meg is jött a doki, megvizsgált, csinált ultrahangot is, majd az alábbiak történtek:

• széttépte a két receptet amit a másik doki felírt;
• írt egy olyan antibiotikumot, ami terhesség alatt is szedhető;
• igyak 3 liter vizet naponta;
• pihenjek sokat;
• a sürgősségin az a "mégafenekénatojáshéj" doki meg a hasonszőrű helyettese: nem szabad hallgatni rájuk, és bármi van a jövőben, első utam a nőgyógyászatra vezessen.

szerencsére a papírt csak otthon olvastam el. ez volt rajta: fenyegető vetélés. még leírni is szörnyű.

estére már jobban voltam, vasárnapra meg teljesen jól. hálistennek.

2008.12.17.

az elmúlt 3-4 hétben megfigyelt testi (lelki?) változások:

• aludnék, aludnék, aludnék. este már legkésőbb nyolckor ágyban vagyok, olvasgatok, beszélgetünk, tévézünk; legkésőbb 10kor alszom is.
• nem bírok sokat enni, inkább keveset, viszont gyakran fáj a gyomrom. tegnap este is, mitán vagy két órát kínlódtam a gyomorfájással, a pasim kézen fogott (5percenként megkérdezte, mit ennék), és lerángatott: "most pedig keresünk valami kaját, amitől elmúlik!" ettem is pattogatott kukoricát. jobb lett.
• a melleim olyan hiperérzékenyek, mint soha eddig. szó szerint fájnak.
• az eddigiekhez képest meglepően sokat iszom. mármint vizet :) nem kívánok nagyon üdítőt, teát. kávézni szoktam, fogalmam sincs, szabad-e. és ezekből adódóan folyamatosan a vécére járok...
• a kajára visszatérve: az a hír járja, hogy az állapotos nők fura dolgokat kívánnak meg. nálam ez inkább fordítva van. nagyjából semmit nem kívánok, tök sokat dilemmázom, hogy mit is kellene enni, majd amikor már nem húzhatom tovább, kínomban választok valamit. fura.

egyelőre ennyi, majd még biztos lesz más...

2008. 12. 05.

ezt a bejegyzést egyszer csak publikálom, vagy nem. szeretnék mindent feljegyezni, mert egyszer még fontos lehet.

a lényeg, hogy egy hete megcsináltam két tesztet is, mindkettő negatív lett. nem hagyott nyugodni a dolog, ma elmentem orvoshoz. semmi választott doki, csak a sima céges magánkórház. ugyan mi lehet. mert ha nem gyerök, akkor bizony baj van.

doki: akkor ugye rákszűrés lesz?

én: háááát, azt is kellene, meg hát...

doki: van valami panasza?

én: háááát, nem nevezném panasznak... késik.

doki: mikor volt az utolsó?

én: október 28.

doki: és ha igen, megtartaná a gyereket?

én: hát persze! (kicsit emeltebb hangon)

doki eközben mindent jegyzetel

doki: csinált tesztet?

én: igen, kettőt is!

doki: és? (közben az asszisztensnő várakozással és izgalommal teli mosollyal figyel)

én: mindkettő negatív.

vizsgálat, rákszűrés. feküdjek át, megnézzük ultrahangon.

doki mozgatja az ultrahang bigyót. egyszer csak felém fordtíja a monitort:

doki: háhá! látja?

és odabök a bal szélre.

én: nem.

doki: odaviszem az egeret, várjon. most látja?

én: háááááát, van ott valami.

doki: ez még tulajdonképpen nem magzat, nem gyerek, hanem petezsák (vagy mi).

asszisztens: örül?

én: igen :)

asszisztens (dokitól): mennyi idős lehet?

doki: olyan korai a dolog, hogy nem tudnék még rá mit mondani.

én: háááát, november 13-ai.

doki: szóval tervezett gyerek? :))

én: viszonylagosan :))

doki: szedjen vitamint, akár mától, és két hét múlva nézünk egy újabb ultrahangot. akkor már a szívverését is fogjuk hallani. vagy szed már vitamint?

én: nem, ennyire azért nem tervezett :)

doki: még nem kellene nagydobra verni, akármi is történhet. az biztos, hogy terhesség, és hogy a méhben van, de én sem gratulálok egyelőre. :)

ezután felhívtam a pasim, aki automatikusan gratulált. :)))) hát igen, lehet kérdezni, jól meggondoltam? :)

annyira el voltam kábulva, hogy elfelejtettem időpontot kérni az újabb ultrahangra, így visszabaktattam a parkolóból a recepcióra a szakadó esőben. a visszaútra nem nagyon emlékszem.

a fotót, amin rajta van a "10mm átmérőjű ép petezsák", néha lopva megnézem. létezik ilyen, hogy az első alkalommal, amikor nem védekeztünk, teherbe estem? létezik. remélem, lesz folytatás is.

2008. 12. 04.

tiszta nyomi vagyok. ez az időjárás nincs rám (sem) jó hatással. szakad az eső már megint. voltam bent ma a városban, elintézni ezt-azt, és most szívem szerint hazamennék, ágyba bújnék, előkapnám a könyvem, és felváltva olvasnék és aludnék.

kezdődik a karácsonyi fennforgás. hétvégén már kénytelen vagyok elkezdeni kreatívkodni az ajándékokat, mert sosem leszek kész. jövő szerda offisz karácsony (elmegyünk egy étterembe, telekajáljuk magunkat, iszunk amennyit iszunk, és megajándékozzuk egymást; mindenki kihúzott valakit a kalapból; tavaly még verset is írtunk egymásnak, abból kellett kitalálni, kié az ajándék), jövő szombat céges karácsonyi bál, mához két hétre meg Istikével a szokásos céges karácsonyi vacsora, ahol én képviselem az élete párját. az a baj, hogy egyikre sem vágyom nagyon.

közben sikerült kitalálni hogy legyen a családi része, ez több szempontból sem volt egyszerű. az én családom ugyebár a viharsarokban. elvált szülők, plusz a keresztanyámék, velük is karácsonyozunk. a sógoromék szentestén elméletileg mindig az anyósáéknál vannak, és ott van még az én anyósom, aki meg egyedül lenne. jól kitaláltuk, hogy anyukám, nagyim, keresztanyámék meg anyósom - a sógoromék opcionálisan - eljönnek hozzánk szentestézni, majd másnap vagy 26-án hazaviszem őket, otthon maradok 1-2 napig, apáékkal is karácsonyozom, meg elmegyek Rozival a csendesülős kispálra. na ez borult, ugyanis a nagyim a maga 80 évére hivatkozva nem mozdul. így kitaláltam, hogy akkor anya jön szentestérzni, meg anyósom is, keresztanyámék meg mamival lesznek, aztán hármasban megyünk haza másnap vagy harmadnap. a sógoromék meg jönnek amikor jönnek.

kicsit izgulok ám, még sosem főztem karácsonyi menüt. már kitaláltam, hogy lesz kacsamáj előételnek, anya megcsinálja a töltött káposztát (ez nálunk alap karácsonyi menü), én meg rántok halat (ez Pityuéknál alap menü), meg sütök csirkét, meg csinálok majonézes krumplit meg még vmi köretet. a sütit átpasszolom anyósomnak, nála olyan 8-10 féle az átlag mennyiség. én azért lehet hogy bepróbálkozom egy mézeskaláccsal.

a karácsonyfánk fehér lesz, már látom magam előtt. hatalmas nagy, fehér díszekkel. de lehet, hogy fehér és ezüst. az is szép. és akkor az ezüstöt lehet majd variálni később pirossal vagy kékkel vagy ilyesmi.

fú, nem lesz egyszerű. :)

Bóbita bejegyzésén felbuzdulva elgondolkodtam, milyen típusú cégnél jobb dolgozni. lássuk a pro és kontra érveket:

multi

• kicsi az esély rá, hogy csődbe megy és menni kell; ha meg közeleg, akkor viszonylag gyorsan terjed a hír. elég gyorsan ahhoz, hogy az ember elkezdjen munkát keresni.
• juttatások: cafeteria, ha meg nem, akkor is van: telefon (ha nem is mobil, de az irodai kihasználható), autó (vagy hozzájárulás, esetleg békávébérlet), üdülési csekk, internet (ha otthon nem is, az irodában azért lehet szörfölgetni), önkéntes nyugdíjpénztár hozzájárulás (tudom, nyugdíjat sem fogunk kapni...), kajatámogatás (ennikék, kinek mennyi, nekünk jó sok) stb.
• képzések, konferenciák: ott vannak a nyelvtanfolyamok, a személyiségfejlesztő tréningek, a csapatépítők, konferenciák. a csapatépítőtől rosszul lehet lenni nyugodtan, de előbb ki kellene próbálni. ha egy irodába zárva töltjük el 10-20 emberrel a napunk legnagyobb részét, akkor szerintem igenis fontos, hogy ismerjük meg valamennyire, milyen ember. erre a csapatépítés kiválóan alkalmas.
• karrier: egy nagy cégnél (csak a nagy számok törvényét nézve) nagyobb az előrejutási lehetőség. több ugyanis az állás. egyébként nem egy multinál hallottam olyat (a mienk is ilyen), hogy előnyben részesíti, hogy cégen belül vándoroljon a munkaerő, nyilván akkor, ha megfelel az illető a feltételeknek. kevesebb betanítási idő, költség stb. nyilván megvan az előnye a vérfrissítésnek is...
• egy multinál az ember lánya észrevétlenebb tud lenni. értsük ezt úgy, hogy ahol sokan dolgoznak, a felelősség is megoszlik. ha valakinek jó a kishangya szerep, akkor boldogan el tud lubickolni egy multinál.

"káefté"

• bérezés: papíron minimálbér, a többi zsebbe. ismerős?
• motivációs rendszer=0
• a tulaj sokat dolgozik, mert minél többet dolgozik, annál több a bevétele. ha nem dolgozol annyit mint a tulaj, akkor megkapod, hogy bármikor fel tud venni helyetted mást.
• pótlékokkal és a túlórával úgy variál, ahogy akar, mert egy kis céget igencsak ritkán ellenőriz mondjuk a munkaügyi főfelügyelőség vagy az apeh; te meg mehetsz a sóhivatalba ha valami nem tetszik. vagy mondjuk csak kirúgnak.
• juttatások: vagy vannak, vagy nincsenek. a szerződésbe biztos nem írják bele.
• céges buli, lazítás: szervezetten nem jellemző, talán a fiatal cégtulajdonosok körében kezd már elterjedni.
• az is megfigyelhető, hogy egy kisebb (10-15?) fős cégnél a tulaj folyamatosan azzal stresszeli a dolgozókat, hogy mennyire sz@rban van a cég. hogy ezzel az a célja, hogy ne érezzük magunkat biztonságban, esetleg ezzel szeretne motiválni? hát nem valami jó taktika...
• ha esetleg lánynak születtél, ne ringasd magad abba a hitbe, hogy egy kis cég 2, neadjisten 3 év múlva visszavesz a pozíciódba.
• karrier: azt azért ismerjük el, hogy ha az ember elmegy egy kis céghez dolgozni, ott viszonylag könnyű igazgatói pozíciót bitorolni...

úgy tűnik, a multi mellett vagyok? ha nagyon rosszul látom a dolgokat, lehet cáfolni. az elmúlt majd 10 évemet multinál töltöttem, előtte 3 évet húztam le kis cégnél. körülöttem 3 nagyon közel álló emberke dolgozik kis cégnél, eléggé belelátok.

kénytelen voltam átköltözni, vagyis inkább úgy mondanám, hogy új életet kezdeni.

sokat gondolkodtam, mit tegyek. a szívemhez nőtt az a másik. végül úgy döntöttem, hagyom.

remélem, idetalál mindenki, akit érdekelnek a gondolataim, véleményem, és jó lesz itt.